Szivárványt varázsolni
Tudod arra gondoltam,
hogy csodálatos
a szivárvány,
de a történetben
legcsodálatosabb,
ami ezt az égi
látványt okozza,
az eső, a napsugár,
amikor a kettő együtt
jár…
az ember is egy
ideig,
mint a szivárvány
ragyog,
(az ifjúság csalóka
játéka)
de együtt az
ifjúsággal
hamar eltűnik a
ragyogása,
s fény híján
láthatatlan marad…
pedig talán neki
kellene lennie
az esőnek, és a napsugárnak,
mint valami csodára
képes
használati tárgynak…
de az ember szeretet
nélkül
inkább hasonlít
dísztárgyra,
ami modern, vagy akár
elavult,
sokszor használaton
kívül
porosodik, vagy épp
nem arra használja
magát,
ami lenne a
rendeltetése,
mert talán
nem igen tudja:
nem dísznek jött a
világra,
van komoly feladata,
hogy mint a nap
melegítsen,
mint az eső, a
kiszáradt talajt
termővé varázsolja,
és igen,
néha csak a
gyönyörűség kedvéért
szivárványt
varázsoljon
a másik ember
lelkében.
2012. június 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése