A fájdalom
Tudod arra gondoltam,
az életéhez az ember
ragaszkodik,
különösen, míg baja
nincsen,
de amikor a fájdalmak
gyülekeznek sorban,
amikor az élet
kevésbé élvezhető
már,
akkor is ragaszkodik
hozzá,
amikor már kevés a jó
benne…
és ha már csak a
fájdalom van,
akkor is maradna,
mert elképzelni nem
tudja,
mi jöhet utána,
az élet nélküli lét
elképzelhetetlen
számára…
és így van az ember,
mint testében az
élettel,
a szeretettel a
lelkében:
míg minden rendben,
szeretni csodálatos,
s ha jönnek rosszabb
napok,
akkor is hozzá
ragaszkodik,
jobb vele, mint
nélküle, még mindig…
de van úgy, hogy
eljön az idő,
amikor már szeretni
hatalmas kín,
gyötrelem,
szabadulni szeretne,
de meg nem
gyilkolhatja,
s talán, ha tehetné
se tenné,
már annyira
megszokta,
mint magát
az ajándékba kapott
életet,
ha keservvel, ha
kínnal,
de ragaszkodik hozzá,
sokszor a fájdalomtól
fogát összeszorítva,
mert nélküle
elképzelni se tudja.
2012. május 24.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése