Álmaim súlya alatt
Haldoklik már a Nap,
bíborfüggöny az
égbolt
Két szemem könnyre
fakad
az árva fészek – fájó
szívem volt.
Elkerülő álmaim súlya
alatt
építek múltamból puha
fészket
S ott hever a porban
másnap,
ha emlékeimbe
rejtekezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése