Az ablakon túli világ
…
Hetek óta a lakásban
élek. A végtelen tér számomra most az ablakon túli világ. Nehéz időszak nyomja
lelkemet. Nem csak a veszteségeim miatt, hanem az időjárás miatt is. Beteg
vagyok. – leginkább a lelkem beteg. Beszélnék magamhoz, - a lelkemhez, de némán
hallgat. Gyötrődöm és harcolok. Harcolok a múlttal, magammal és minden mással.
Azt mondják: ne hagyd el magad! De vajon tud e lélek elég erőt gyűjteni a
lehetetlenség határainak túllépéséhez. Dermedtté váltam. Meghalt volna a
lelkem? De nem is csak a lelkem dermedt. A szívemet jégpáncél szorítja. Szín és
fény – az éltető energiáim. Szeretet ölel, mégis olyan dermedtnek érzem a
világomat. Szomjazom – a kitárult világra, a színek sokaságára, a ragyogó
fényekre. Számomra most elhomályosodtak a fények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése