A bennünk lévő szeretet
Tudod arra gondoltam,
van, ki a pénzét
rejtegeti a párnájában,
és van, aki
befekteti, van,
aki ezáltal
meggazdagszik,
és olyan is,
akinek hozzá se
szerencséje,
se érzéke sincsen,
elveszíti
mindenét,
a koldusok padjára
kerül…
így van az ember
a benne lévő
szeretettel:
van, ki nem fekteti
be,
nem kamatoztatja,
az ő láthatatlan
szeretete
(tárgya nem lévén)
az idővel értékét
veszti…
és van úgy, hogy
valaki
mestere a játéknak,
befektet,
és nyer, és mindig
csak nyer,
a szeretete másokéival
együtt
megsokszorozódik,
az ő gazdagsága,
a szeretet gazdagsága
a legvalódibb…
és olyan is van, aki
kockáztat sokszor,
s talán nincsen vele
a szerencse,
vagy érzéke nincsen
ahhoz,
hogy a szeretetét jó
helyre tegye,
soha sem nyer, veszít
mindig,
de lelkesen folyton
újra elkezdi,
az utolsó pillanatig
adja,
amíg csak teheti…
végül a tétet is
elveszíti,
s mire megöregszik
megkeseredik,
koldusabb lesz a
koldusnál…
aki nem kockáztat
az nem is csalódhat,
de aki hitt,
és a hite fogyott el,
aki a szeretetbe
vetett
bizalmában csalódik,
az üresen marad
a világban
koldus módjára,
pedig más nem
történt,
befektetőnek rossz
volt.
2012. június 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése