Kábult reggel
Kábultan ébredek…
Kereslek, - kutatlak
magam mellett, de csak a képzelet játszik velem …
Már sehol nem
talállak…
Messze jársz tőlem –
az álmom elillant , elnyelt a képzelet…
Távol, nagy messze
jársz – már túl nagy a távolság –
Soha többé nem
érhetlek el …
Mondd, gondolsz azért
néha rám? –
rám találsz még
egy-egy magányos pillanatodban?
Az álmokban, melyek
már szertefoszlottak, - visszavársz e még?
*
Miért sírnak a fák?
Miért zúg a szél?
Mert hiányodat érzik,
ahogy én.
A rég volt szerelem,
- Az el nem csókolt
csók
Mind Téged akar, -
ahogy én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése