Lélekben ünnep
Tudod arra gondoltam,
valamikor régen
érkeztünk a
paradicsomba,
oda, ahol
ünnep lehetett minden
nap,
ahol a mérget
nem ismerték hírből
sem,
de azóta,
hogy az ember
megtalálta,
a csapját kinyitotta,
megváltozott minden…
kívülállónak maradni
nem tud senki,
nincs kivétel,
a talaj,
legyen mégoly
ártatlan:
magába szívja
nem csak a tiszta,
de a savas esőt is,
nem csak az
egészséges táplálékot,
de a mérgezőt is,
torz talajból
csak torz élet
ébredhet…
s a külvilág hatása
nem csak a testet,
de a gondolatot is
mérgezi,
ha torz a táplálék:
torz lesz
az eredmény, a belőle
született...
talán hihetné az
ember,
el is van végleg
veszve,
ha a gondolatnak nem
lenne
egy másik, egy tiszta
forrása,
s ha onnan
táplálkozik,
képes a mérgezett
életet is
méregteleníteni,
a hatást
közömbösíteni,
ünnepet varázsolni,
a rossz gondolatot
jóra fordítani...
ha a mélyebb
rétegekben,
a lélekben a szeretet
éber,
a felszínen bármi is
történjen,
belül akkor is ott az
ünnep.
2012. május 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése