Bízni a saját szeretetben
Tudod arra gondoltam,
az ember sokszor
hallja,
hogy ne féljen,
bízzon csak
önmagában,
pedig az csalódik,
aki reménykedik,
hogy is lehetne az
emberben,
az esendőben, a
porszemben bízni,
ki megváltoztatni
végkép
a haja szálát se
képes,
bízni, valamit
önmagától,
vagy a másiktól
remélni
elvezet a szomorú a
csalódásig
önmagában, vagy a
másikban…
a befektetett,
de semmibe veszett
hit
kiábrándulttá teszi
az embert,
akár önmagából, akár
a másikból,
nem lehet hinni,
bízni a gyengében,
bizalomra egyedül az
Isten érdemes,
Isten, ki az emberben
lévő
testet öltő
mérhetetlen szeretet,
rábízhatja magát
nyugodtan bárki,
benne sohase fog
csalódni,
az ő hangja az
igazságé,
nem a haszonleső
hangja,
nem a minden áron
birtokolni vágyóé,
nem botcsinálta
vezető,
ki rávezet a rossz útra,
nem lehet eltévedni
rá hallgatva,
csalódni benne se
lehet,
az ő bizalmának az
ereje önmaga,
maga a szeretet…
a hiszékeny ember
csak akkor csalódhat,
ha magában, vagy a
másikban,
és nem az Istenében
bízik saját szeretete
bölcsességében.
2012. június 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése