Mint két kéz
Tudod arra gondoltam,
ha két ember szereti
egymást,
az olyan,
mint két kéz
nagyon szoros,
elválaszthatatlan
kézfogása,
ami az erős
szeretetből születik,
s ha egy akarattal
akarják,
erősebb a vasnál,
nem változtathat azon
senki,
az a szorítás olyan
biztos,
hogy nem számít a
távolság,
ha egy pillanatra
engedné az egyik,
szorítaná a másik,
ha engedné a másik,
szorítaná az egyik,
végtelen erős a
szeretet,
amelyik két pilléren
nyugszik…
s van úgy,
hogy az egyik
kapaszkodna,
a másik könnyedén
gond nélkül
kicsusszan,
(kiben nem él a
szeretet)
és az úgy a jó,
még akkor is, ha
fájó,
emlékek nélkül
felejteni könnyebb…
és van, hogy a
szeretet olyan:
mintha az egyik kéz
szorítana,
a másik meg
csak hagyja,
vissza nem szorít,
de a kezét el se
húzza…
azt a kezet, azt a
másikat,
azt a bizonytalant
egész biztosan el
kell engedni,
ha még oly fájó is,
talán a hiány, ha
lesz mégis,
eldönteni
segíti,
nélküle, vagy jobb
vele,
s ha vissza nem jön
többet,
végleg elengedni,
felejteni bármily
nehéz is.
2012. május 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése