Mire felnőtt
Tudod arra gondoltam,
mire felnőtt lesz az
ember,
a mesét magasról
lefelé nézi,
rémeitől sokszor a
gyermekét félti,
pedig talán ijesztőbb
annál nincs is,
mit magának bemesél,
s valóságként
az utódjának tovább
ad...
szegény farkas által
nyújtott vég
csak a boldogság
forrása ahhoz,
amit az ember
befejezésnek gondol,
mese és a
valóság
nem sokban
különbözik,
csak a mese
derűlátóbb,
és talán hitelesebb
is annál,
mit az ember, a
folyton sötétben botorkáló
az életről gondol…
Piroskát (majd mindegyiket)
édesanyja elindítja
jó tanáccsal ellátva
a hosszú útra,
megy is jóhiszeműen,
jó szándékkal,
de útközben
találkozik a farkassal,
ki végül elviszi
gyomrában a halálba,
ami azért nem a vég,
szabadulás van onnan,
pusztul a gonosz,
a bajnak az okozója,
ünnepel együtt öreg,
s fiatal…
az ember képzel,
de képzelőereje csak
addig tart,
míg a szemével ellát,
a többit csak
feltételezi,
hogy utána jön a
sötét semmi...
a mesében a halál
véges,
s mit az ember
valóságnak hisz:
hogy az az élet,
a mesében megtalálják
azok egymást,
akik egymáshoz
tartoznak...
mese ez is, mese a
másik is,
míg csak
fény nem derül a
valóságra,
de azért a mesének
szánt
mintha életszerűbb
lenne.
2012. május 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése