Újra és újra …
Cipelem magányom
terheit,
Amit szomorú életem
rám rakott
Újra és újra hitet
merítek,
Hogy élnem szép és
érdemes,
Pedig már mindenki
elhagyott.
Mégis boldogan tudok
szeretni,
Ha a fénysugár még
rám ragyog.
Minden reggelen úgy
kelek,
Hogy reménnyel várom
az új napot.
A régmúlt emlékeivel
élek,
Mindenki elől rejtve
könnyeimet.
Fájdalmaim béklyójába
verve
Vonszolom magam
életem útján
Újra és újra kutatom
a szépet
Még akkor is, mikor
már
úgy érzem, minden
elveszett
Hogy élni szeretnék
Újra és újra nélküled
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése