Az embernél különb
Tudod arra gondoltam,
az ember azt tanulja,
hogy ő a világnak
a legkülönlegesebb
teremtménye,
de ha körülnéz jól,
hamar elmegy az
önbizalma,
magánál annyi sokkal
különbet lát,
hegyeket és
völgyeket,
virágzó mezőket,
daloló madarakat,
s ráadásul bűntelenek
mindezek a csodák…
s ha belülről
alaposan szemügyre veszi magát,
bizony semmi
különlegeset nem lát,
mintha ő lenne a sor
végén
lévő futottak még
kategória…
pedig, ha egy kis
pici gyermeket meglát,
a kép mutatja azt,
az ember a teremtőnek
valóban
különleges alkotása,
de ezt a
különlegességet,
mint baba a ruháját,
kinövi az idők során
…
pedig egészen
különleges dolgokra képes,
amikor a szeretet
benne borul virágba,
talán csak az ideje
kevéske,
annyi a maga csinálta
gondja,
hogy nem marad belőle
a szeretet
felépítésére,
az alapanyag hiába…
anélkül pedig csak
olyan,
mint a fa, amelyik
virágozhatna,
de valamiért nem
teszi mégse,
pedig ha egyszer
virágba borul,
elámulhat szépségétől
az egész csodás
természet.
2012. június 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése