Mi ketten …
A fájó, sodródó évek
Megtörték fényét
szememnek.
Elmúlt idő a
pillanatok tükrében
Visszahozhatatlanul
tovaszállt.
Többé nem ereszt,
átölel a magány …
Ha majd időm lejár,
Köszönés nélkül
lépkedek,
Elengedett kézzel
bolyongok tova
S találkozunk mi
ketten a végtelenben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése