Lelkünk mélyére
A Hold pihenni tér, felragyog
a Nap az égbolton
Színes hajnal
ébreszt, az új nap bűvöletében.
Hársvirág illatát
hozza felénk a szél,
A végtelenben
melódiák, dallamok zengnek.
lelkünk mélyére rejtett érzések
gyöngyszemekként gurulnak
tova.
Ne engedd, hogy a bánat uralja szívedet.
Ne engedd, hogy a bánat uralja szívedet.
Téged látlak, téged szeretlek, epedek utánad.
Bolyongok. Emlékeim pillanataiban élek.
Árnyék borul szememre, könnyeim áztatják arcomat.
A szerelem lángot lövell de olykor elhamvad a parázs,
Kihűl szívünk, a fény nem ragyog,
Szavunk végleg elhalkul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése