A szeretet menthet ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember olyan,
mint az érzékeny
gyümölcsfa,
ha egyszer világra
jön
gondoskodni kell róla
nagy figyelemmel,
különösen,
míg meg nem erősödik,
metszeni, alakítgatni
lehet erőszakkal,
lehet nagy-nagy
szeretettel, a cél
ugyanaz
mindkettőnél,
hogy egyszer majd
beérjen,
másnak,
és önmagának örömére
legyen,
termővé, hogy váljék,
sok finom gyümölcsöt
hozzon…
de míg az erőszakkal nevelt
fának
azt a talajt meg nem
keresik,
amelyik
legalkalmasabb számára,
nem is a valódival
javítják,
műtrágyázzák azt, ami
éppen van,
a kártevőket
nem szedegetik nagy
türelemmel,
hogy a hatás gyors
legyen
gyilkos méreggel
fecskendezik…
az egyiknek, a szeretettel
nevelt fának
nem biztos, hogy a
gyümölcse virít messziről,
de ellentétben az
erőszakkal felnevelttel,
olyan lesz az íze,
amilyennek teremtve lett,
míg a másik
talán kívülről nagyon
szép lesz,
hibátlan is
akár,
de belül,
beltartalmát,
hasznosságát nézve
üres... az egyik,
akit fáradtságot nem
kímélve
szeretettel nevel
metszeget a gazdája,
annak a gyümölcsének
esélye van arra,
(ha a piacon nem is
mindig van nagy sikere,
az értők vásárolják
csak)
hogy lehessen
legkülönlegesebb önmaga.
(A magára hagyott fa
talán még
szerencsésebb a mérgezettnél,
őt a szeretet
megmentheti még)
2012. május 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése