A tavasz érkeztével ...
Tudod arra gondoltam,
ha valaki a kertjét
másnak
barátságból felássa,
a legkevesebb,
hogy kínálják egy tál
étellel,
ha nem úgy teszik, ha
úgy érzi,
a munkáját semmibe
veszik,
jövőre tán el se
megy,
kereshet a gazda más,
költségesebb
megoldást…
és az ég madarait az
ember
a fáihoz szoktatja
télen,
hogy aztán legyen,
ki a tavasz
érkeztével
a kártevőket
pusztítja,
de aztán, mikor neki
hála
a gyümölcs beérik,
riasztó puskájával
elzavarja,
pedig az a tál,
amit megeszik, az a
dolgozónak jár,
bármennyire is fáj a
gazdának,
ha egyszer
elriasztja,
tán örökre búcsút
mondhat…
és így van az ember a
szeretettel,
ami a szívében
fizetség nélkül
gyönyörűséges kertet
varázsol,
de amit ad, ki tudja
miért teszi,
vissza is vesz abból,
tanú rá az általa
okozott fájdalom,
el kell tudni
dönteni, nélküle jobb
vagy mégis
inkább vele,
mert ha egyszer
kergetik messzire,
talán soha többé nem
mutatkozik.
2012. május 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése