Wass Albert
Az erdő meséi
Az Angyalok tisztása
Tudja hol van? Járt már ott? Szeretteit is elvinné oda?
Ahol "...az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon..., ahol belerakják a kincseket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet."
Tudja hol van? Járt már ott? Szeretteit is elvinné oda?
Ahol "...az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon..., ahol belerakják a kincseket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet."
*
Amikor az erdőre
kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen.
Mihelyt a fák alá
belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő
észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák
között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye
ráncaiból.
Ha jól figyelsz, a
manókat is hallhatod : surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van,
igyekezniök kell.
A virágokat is
láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád. Figyelik, hogy
rontó ember vagy e? Azoktól félnek.
De te látó- ember
leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és
kedvesen reád kacagnak.
Amikor rábukkansz
valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy,
és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig
jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket,
amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
De akkor a patakot is
meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdőről.
Csak haladsz
csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok
Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a
szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És
megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved és az angyalok észrevétlenül
melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A
legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a
szeretetet, és a békességet. Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit
hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon
szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a
fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhő,
amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan
mosolyog.
Csak amikor
visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek közé, és hiába gonoszak
hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki
iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon:
csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése