2014. január 22., szerda

Dicséretet érdemel ...



Dicséretet érdemel ...

Tudod arra gondoltam,
érdemel dícséretet az,
és méltán lehet büszke önmagára,
aki kínnal és verítékkel
elkészíti élete nagy művét,
de, csak mérhetetlen hálát érezhet
az, akit könnyű kis kezével
a múzsa megérint,
akitől kapja ajándékba,
aki az egészet a fülébe súgja...
és a szeretet is olyan,
hogy nehéz munkával
nem kell érte megkínlódni,
elég, ha van egy kívülálló,
aki lényével felébreszti
az addig alvót,
aki a másikat
a benne ébredő szeretettel
szinte megajándékozza,
valaki, aki talán nem is tud róla,
hogy más az élete fő művét,
neki köszönheti a szeretetét...
s azért van, hogy az ember
a benne életre kelt szeretetre
nem lehet büszke,
csak érte mérhetetlen hálás, annak,
aki akarva, vagy akaratlan,
életet lehelt a lelkébe.

2014. január 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése