A titok kapuja

A titok kapuja

Tudod arra gondoltam,
az ember megtervezve, mintha
szándékosan úgy lett volna,
hogy repülni magasan
csak vágyódjon szárnytalan,
a szabadság csodálatos,
valódi voltát soha ne érezze,
a titok maradjon titok örökre...
de a halandó,
mert magasra kívánkozott,
az akadályt leküzdve
magának szárnyakat gyártott,
úrrá lett a lehetetlenen,
anélkül ma is csak
a Földhöz lenne kötve,
vágyakozhatna eszköztelen...
és az óceán csodás mélyéről is
csak elképzelései lehetnének,
a mélységet nem győzné tüdővel,
a titok maradna titok örökre,
ha a legyőzésére segítséget,
eszközt nem talál magának...
és az ember, a másik,
aki csak karnyújtásnyira van,
az is egy ismeretlen világ,
amelyik elérhetetlen eszköztelen,
mint a magasságos égbolt,
mint a mélységes óceán,
mint a titok,
a megfejthetetlen...
amennyi látható belőle,
az a felszín csupán,
azon túl eljutni se képes az,
akinek nincsen hozzá kulcsa,
átlépni azt a szigorú határt
eszköztelen nem lehet,
a különleges táj rejtve van
a felületes szemlélődő elől,
pedig a titok kapuja nyílik,
de csak a szeretet hatalma előtt.

2014. január 11.