Az ember magában ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember olyan magában,
mint egy ismeretlen eredetű óra,
amelyiknek a szíve ketyeg rendületlen,
miközben az idő múlását mutatja,
hogy azután, ha az ideje lejár,
megszűnjön végleg dobogni tovább...
de, hogy az az óra értékes,
vagy csak egy egyszerű szerkezet,
azt csak a szakember tudja megmondani,
aki az órát felértékeli, aki az órát ismeri...
az ember maga sincs tisztában a saját értékével,
ketyeg, mutatja az idő rohanását,
de, hogy kincs lenne?
hogy kiderüljön,
kell hozzá, hogy valaki,
valaki hozzáértő felértékelje,
kinek a szeme ragyogása
egyértelművé teszi,
hogy kincs az, amire rátekint...
s akkortól az ember érzi maga is,
hogy nem csak egy egyszerű óra,
amelyik az idő múlását hűen mutatja,
kincse ő valakinek, hiszen
a szakértő szemű szeretet
a különleges kincsek közé emelte.
hogy az ember olyan magában,
mint egy ismeretlen eredetű óra,
amelyiknek a szíve ketyeg rendületlen,
miközben az idő múlását mutatja,
hogy azután, ha az ideje lejár,
megszűnjön végleg dobogni tovább...
de, hogy az az óra értékes,
vagy csak egy egyszerű szerkezet,
azt csak a szakember tudja megmondani,
aki az órát felértékeli, aki az órát ismeri...
az ember maga sincs tisztában a saját értékével,
ketyeg, mutatja az idő rohanását,
de, hogy kincs lenne?
hogy kiderüljön,
kell hozzá, hogy valaki,
valaki hozzáértő felértékelje,
kinek a szeme ragyogása
egyértelművé teszi,
hogy kincs az, amire rátekint...
s akkortól az ember érzi maga is,
hogy nem csak egy egyszerű óra,
amelyik az idő múlását hűen mutatja,
kincse ő valakinek, hiszen
a szakértő szemű szeretet
a különleges kincsek közé emelte.
2014. január 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése