Az élet iskolája …
... Van, amikor szégyellünk kérdezni.
Van, amikor az érzéseinket nem merjük kimutatni.
Van, amikor azt érezzük, legjobb, ha hallgatunk.
Van, amikor a szavak helyett a csend többet mond, mint bármi más.
Van, amikor az út végére érve már azt érezzük, nincs senkinek szüksége ránk, a kérdéseinkre, és legfőképpen a válaszainkra.
A megkezdett történeteknek mindig van folytatása, ha e világban nem is, de az elkövetkezendőben igen … és nagyon nagy igazság: butábban halunk meg, mint megszülettünk.
Az élet iskolája a legnehezebb - és azt hiszem, mindannyian elbuknánk valamilyen ponton ..
Mindig mások elvárásainak élünk, nem úgy, ahogy nekünk megfelel ..
Ha mégis fellázadunk a konvenciók ellen, magunkra zúdítjuk a világ haragját ..
Van, amikor azt érezzük, legjobb, ha hallgatunk.
Van, amikor a szavak helyett a csend többet mond, mint bármi más.
Van, amikor az út végére érve már azt érezzük, nincs senkinek szüksége ránk, a kérdéseinkre, és legfőképpen a válaszainkra.
A megkezdett történeteknek mindig van folytatása, ha e világban nem is, de az elkövetkezendőben igen … és nagyon nagy igazság: butábban halunk meg, mint megszülettünk.
Az élet iskolája a legnehezebb - és azt hiszem, mindannyian elbuknánk valamilyen ponton ..
Mindig mások elvárásainak élünk, nem úgy, ahogy nekünk megfelel ..
Ha mégis fellázadunk a konvenciók ellen, magunkra zúdítjuk a világ haragját ..
De vajon miért kell ennek így lennie? Miért? Miért nem szerethetünk nyíltan és
őszinte szívvel, - akit szeretnénk ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése