Különleges kincs

Különleges kincs

Tudod arra gondoltam,
hogy talán minden emberben van
egy különleges kincs elrejtve
valahol a mélyében,
ami nem veleszületett tehetség,
olyan, amit észrevéve időben
elő lehet csalogatni,
ez a kincs inkább,
mint a rozoga viskóban lévő gyémánt,
amelyik sokkal sokkal többet ér
az egész építménynél,
de amiről nem tud senki sem...
az a kincs, ha rátalálnak,
az eredményez valamiféle táncot,
olyat, aminek nincsen szabálya,
nincsen meghatározott stílusa,
tánc, de nem mindig tánc a formája:
ha annak a belső ragyogásnak
az eredménye festmény,
az nem sorolható sehova...
ha szabályozva van, tanítva,
ha valamilyen lépésrendhez,
alkalmazkodik divathoz,
művelője legyen a világ legjobbika,
akkor is,
az valami egészen más,
mert annak a belülről érkezőnek
a lépései taníthatatlanok:
a kincs a szeretet lehet,
aminek az a tánc eredménye,
a rózsabimbót a szeretet bontja ki,
bele is pusztulna, ha erővel alakítanák,
életre egyedül ő keltheti...
nélküle annak a táncnak,
amit nem tanítanak,
és tehetség sincsen hozzá olyan,
ami az emberrel vele született,
nyoma sincsen,
de, ami a művelőjének talán
földöntúli boldogságot ad:
az a festmény, az a dal, az a tánc,
ami talán nem más,
mint a megtalált kincsnek,
az életet adó lehelete a szeretetnek.

2014. január 10.