Januári esőcseppek ...
Szomorú, borongós az
idő…
Azt hittem, talán
ránk mosolyog a Nap …
Esetleg vidáman
nevetgél egy kicsit.
Ehelyett
visszahúzódott a felhők mögé – még nem mosolyogtat.
*
A december és a
január enyhe, szürke, csapadék nélküli időt hozott. A felhők szürkén terültek
fölénk, míg csendesen szemerkélni kezdett az eső. Ködös pára – lomha felhők,
hűvös cseppek kopognak az ablaküvegen. Homályosak a reggelek, későn pirkad, de
az egész napunkra is homály telepszik. Az örökzöld lombokon milliónyi vízcsepp
csillog. Az esőcseppek ágról ágra vándorolnak, indulnak tova a föld fel,
kergetőzve egymással. Madarak fázósan tollászkodnak az ereszen. A feltámadó
szél lengeti a vizes bokrokat, faágakat, szétkergeti a szürke felhőket, míg
közöttük homályosan, sápadtan kikukucskál a Napocska és visszacsillan a
tócsákban. A csend is felhasad a felhők fölött. Áhítattal várja mindenki a
napfényt, hogy felszáradjon a nedvesség és áldott sugarak öleljék a
természetet, de legfőképpen az emberek szívét simogassák. Délutánra
felszakadoznak a felhők és az alkonyi Nap ragyogja be – tünde színeivel az
égboltot. A lomha felhők csak tova vonultak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése