Lélekhajón
Csend volt.
Csak szívem vert hevesen, visszhangozta bennem az érzéseimet. Messzebbre,
mélyebbre nézek ilyenkor. Csak hallgatok, s tudod, ilyenkor nagyon a szívemben
vagy. Távol vagy, de mégis úgy érzem, velem. Ez biztosan azért, mert bennem létezel.
Látom az üzenetedet és azon gondolkodom, hogyan szólhatnék Hozzád - csakis
Hozzád, hogy érezd, a világ számomra kirekesztett, csakis Te létezel. .. és
akkor találtam rá ... Azután nyugalommal feküdtem le. Már majdnem
elszenderedtem, amikor feltámadt a szél. Csak úgy süvített az ablakon, a
konyhaablakomat erősen csapkodva. Felriadtam - és az érzés újra olyan
intenzíven áramlott bennem. Kérdések ezrei hullámzanak bennem, és nem tehetek
róla: könnybe lábad a szemem - ez a gyengeségem. Elakadnak a válaszok is,
hiszen ezekre szerintem nincsenek válaszok, csakis a szívem hallja vagy adja
meg a válaszokat is. Kutatom a bennem levő titkokat, mélyen - nagyon mélyen .
És azután a végtelen puhán átkarol, lebegek újra az álom tengerén. Süllyedve és
szárnyalva a végtelen között. Csak egy pillanat volt - egy fénysugár, egy olyan
hirtelen tünemény a belső horizontomon. Lassan, csendesen felragyogva a
Feléd vezető úton, a lélekhajómon. Azután megérkezve Hozzád - az
érzéseimmel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése