Tudod arra gondoltam,
ahogy nyújtózik az ég felé a fa,
úgy nyújtózkodik az ember is oda:
de ami a Földből vétetett,
onnan táplálkozott,
az vissza is kerül oda...
ahogyan gyökere a fának,
gyökere van az embernek,
(a szemnek az se látható,
a valódi ott van a mélyben)
de az igazi gyökere talán
nem a földben, ahogy a fának,
hanem a lélekben van,
földbe tér vissza,
ami onnan nőtt ki,
lélekbe tér a lélek virága...
aminek nincs gyökere: az halott,
csak feldíszített,
hamar lehulló karácsonyfa,
ráaggatott dísz a virága,
giccs az ünnep múltával:
a gyökértelenre aggatott díszek
az időt nem állják, hamar lehullnak,
csontvázként
csak a kopasz ágak maradnak...
a valódi, az élő,
az táplálkozik a lélekből,
az az étek
csodát tesz azzal a fával:
s ha az a fa emberből van,
de a lélekből táplálkozik,
virágai talán még kiállják
az idő nehéz próbáját is.
ahogy nyújtózik az ég felé a fa,
úgy nyújtózkodik az ember is oda:
de ami a Földből vétetett,
onnan táplálkozott,
az vissza is kerül oda...
ahogyan gyökere a fának,
gyökere van az embernek,
(a szemnek az se látható,
a valódi ott van a mélyben)
de az igazi gyökere talán
nem a földben, ahogy a fának,
hanem a lélekben van,
földbe tér vissza,
ami onnan nőtt ki,
lélekbe tér a lélek virága...
aminek nincs gyökere: az halott,
csak feldíszített,
hamar lehulló karácsonyfa,
ráaggatott dísz a virága,
giccs az ünnep múltával:
a gyökértelenre aggatott díszek
az időt nem állják, hamar lehullnak,
csontvázként
csak a kopasz ágak maradnak...
a valódi, az élő,
az táplálkozik a lélekből,
az az étek
csodát tesz azzal a fával:
s ha az a fa emberből van,
de a lélekből táplálkozik,
virágai talán még kiállják
az idő nehéz próbáját is.
2014. január 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése