A szeretet édesítő melege
Tudod arra gondoltam,
hogy csodálatos tud lenni íze
a talajon pirosodó epernek,
ha a gyümölcsöt megérni engedik,
de az ember,
mert elégedetlen azzal, ami van,
édesíti mesterségesen,
elrontva a valódi lényegét,
elfelejtve szeretni a természetest,
az egyedien csodás ízét...
az ember mindent túlcukroz,
vagy éppen túlfűszerez,
s mert azt szokja meg,
a természetes világ
íztelenné, színtelenné válik:
a szót, amelyik
csak úgy feltőr a mélyből,
azt még finomítani kell,
cukormáz nélkül mezítelennek,
faragatlannal tűnik...
végül is
a fogyasztó teljesen elfelejti
a természetes ízeket szeretni,
nem elég szirupos a valódi,
igaz az is, cukrozva
szinte minden egyforma...
és igen, lehet, hogy az ember " íze"
alapból kissé fanyar,
jobb az édeshez szokott ízlésnek
megcukrozva alaposan,
de talán csak addig olyan,
míg éretlen,
míg nem érleli meg
a szeretet édesítő melege,
akkor az a különleges íz
mesterségesen
már utánozhatatlan.
hogy csodálatos tud lenni íze
a talajon pirosodó epernek,
ha a gyümölcsöt megérni engedik,
de az ember,
mert elégedetlen azzal, ami van,
édesíti mesterségesen,
elrontva a valódi lényegét,
elfelejtve szeretni a természetest,
az egyedien csodás ízét...
az ember mindent túlcukroz,
vagy éppen túlfűszerez,
s mert azt szokja meg,
a természetes világ
íztelenné, színtelenné válik:
a szót, amelyik
csak úgy feltőr a mélyből,
azt még finomítani kell,
cukormáz nélkül mezítelennek,
faragatlannal tűnik...
végül is
a fogyasztó teljesen elfelejti
a természetes ízeket szeretni,
nem elég szirupos a valódi,
igaz az is, cukrozva
szinte minden egyforma...
és igen, lehet, hogy az ember " íze"
alapból kissé fanyar,
jobb az édeshez szokott ízlésnek
megcukrozva alaposan,
de talán csak addig olyan,
míg éretlen,
míg nem érleli meg
a szeretet édesítő melege,
akkor az a különleges íz
mesterségesen
már utánozhatatlan.
2014. január 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése