Az élet, mint az étek ...

Az élet, mint az étek ...

Tudod arra gondoltam,
hogy az élet olyan,
mint az étek, van benne sok,
ami az ember számára hasznos,
és van sok, ami kárára van,
ami, ha az okát nem is tudja,
az állandó rossz közérzetet okozza:
de valahogy úgy van vele az ember,
hogy újra és újra mégis megpróbálja,
mert a veszélyét át nem látja...
jól válogatni nem egyszerű,
szinte már művészet,
az eredmény beszél magáért:
rosszul választani,
mint rossz irányba menni,
mint egészségtelen ételt fogyasztani...
van úgy, hogy a rossz irány,
amelyik a napokat megkeseríti,
az egy ember, akihez, miért,
miért nem, a másik ragaszkodik,
pedig, ha nem is csak a rosszat,
de a számára rossz hatásút
elengedné az ember,
és azt engedné a helyére,
azt szorítaná magához,
ami a lelkének,
testének egészségére van,
ahol nem a taszítás,
de a vonzás törvénye uralkodik,
boldogabb lehetne az élete:
talán az űr is jobb lenne,
a kevesebb is tōbbet jelentene,
mint a méreg, ami lassan öl...
ha az úton mindenki
a neki valókkal,
vagy, csak a számára
ártatlanokkal haladhatna,
(ők azért nagyon fontosak,
nélkülük
kōnnyen felüti fejét a magány)
a szeretetért az ember
nagyobb eséllyel indulna.

2014. január 23.