A valóság és tükörképe

A valóság és tükörképe

Tudod arra gondoltam,
hogy van a valóság
és van a tükörképe annak,
egyforma a kettő látszatra,
csak az egyiknek lelke van,
a másik mögött nincsen valódi érzés,
valódi gondolat, csak póz az egész...
az egyik talán a kezdetek óta létezik,
csak annak a leutánozott,
lélektelen tükörképe a másik,
és van sok, amikben
a valóság szikrája se fedezhető föl,
az már a tükör,
sok-sok tükör egyre torzabb,
egyre felismerhetetlenebb képe...
tükörnek lenni egyszerű, csak figyelni kell,
a tükörnek nincsen más dolga,
mint visszatükrözni a külső formát,
se íze, se illata, se lelke, mint a művirág,
a tükörkép csak olyan...
a valóságba bele kell bújni,
azzá kell változni, (vissza)
és ragaszkodni hozzá
az utolsó lélegzetig...
fájdalmas sokszor a valóság,
(tán azért bújt ki belőle az ember)
de mégiscsak valóság,
s csak az mondhatja magáról,
aki megélte,
hogy élt az élet adta lehetőséggel,
aki élte, és nem csak volt
az egésznek a tükörképe.

2014. januuár 9.