Fokról fokra ...
Tudod arra gondoltam,
fiatalság bolondság, úgy igaz,
de egy idő után az ember rájön arra,
hogy egyedül lenni nagyon ingatag,
szárnya sincsen, lába is csak kettő,
(két lábbal a szék is eldőlne)
így aztán kezd magának támaszt keresni,
mibe kapaszkodva könnyebb megállni...
keresés közben a kereső azt reméli,
hogy a támasz a vágyott komfortot,
az igaz szeretetet is magával hozza,
pedig az nem jön magától a világra,
hogy megszülessen,
nem elég támaszkodni,
támasznak is kell lenni, anélkül
a megálmodott rend felborul...
a szeretetet nem is lehet megkeresni,
talán önmagában nem is létezik,
fokról fokra, nagy kitartással,
felnevelni a picinyke magból
egymás közt kell,
két, egymásnak testi,
lelki támaszt nyújtó embernek,
akkor már csak
a csillagos ég a határ.
fiatalság bolondság, úgy igaz,
de egy idő után az ember rájön arra,
hogy egyedül lenni nagyon ingatag,
szárnya sincsen, lába is csak kettő,
(két lábbal a szék is eldőlne)
így aztán kezd magának támaszt keresni,
mibe kapaszkodva könnyebb megállni...
keresés közben a kereső azt reméli,
hogy a támasz a vágyott komfortot,
az igaz szeretetet is magával hozza,
pedig az nem jön magától a világra,
hogy megszülessen,
nem elég támaszkodni,
támasznak is kell lenni, anélkül
a megálmodott rend felborul...
a szeretetet nem is lehet megkeresni,
talán önmagában nem is létezik,
fokról fokra, nagy kitartással,
felnevelni a picinyke magból
egymás közt kell,
két, egymásnak testi,
lelki támaszt nyújtó embernek,
akkor már csak
a csillagos ég a határ.
2014. január 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése