Az állatok ösztöne

Az állatok ösztöne

Tudod arra gondoltam,
hogy az állatoknak nincsen se okos,
se félrevivő tudata, de a célt nem ismerve is
célt nem tévesztenek, a helyes irányt
ösztönösen tudják,
mit kell tenniük, merre kell indulniuk,
megfagynának, ha maradnának...
s talán, mert nem ülnek össze okosan,
hogy az utat megtervezzék tudatosan,
mindig jó felé indulnak,
a könnyen botló tudat,
amelyik ismeri csak a járt utat,
őket nem viszi tévútra...
az ember mindent megfontol,
az ész felülírja,
az akarat harcol az ösztönnel,
de nem csak a gyilkossal,
még az ösztönös szeretetet is
két vállra fekteti, szabadjára,
friss levegőre szárnyalni nem engedi..
az ész mondja meg azt is,
hogy kit lehet, kit érdemes szeretni,
mintha csak a gazt és a nemes növényt
ugyan azzal mérgeznék,
így aztán, mert szeretet dolgában
nem az ösztöne után megy az ember,
amelyik talán, mint a madár,
a célt nem ismerve is a jó utat tudja,
könnyen eltéved,
mert az ösztön talán tévedhetetlen,
de az ész a szeretetet dolgában
teljesen járatlan.

2014. január 19.