Ha nem lenne

Ha nem lenne

Tudod arra gondoltam,
ha nem lenne az embernek tudománya,
már talán rég ki is pusztult volna,
míg az állatok az erdőben
ma is élnének vígan,
teljesen tudománytalan,
az ő tudásuk az ösztönük:
ösztönösen felismerik,
hogy mi van kárukra,
és mi a hasznos számukra...
az ember megtanulja könyvből,
melyik a mérges, melyik az ehető,
ami pedig a nagy kônyvben
megírva nincsen,
amit a tapasztalt elődök
nem hagytak rájuk örök igazságul,
amikor az igazság nem egyértelmű,
egyenesen személyfüggő,
azt az ember most is
csak szemrevételezi: ez tetszik,
ez nem, ezt fogyasztom,
ezt pedig a kukába dobom...
újra és újra meg kell tapasztalnia,
hogy az, amelyik egészségére válna,
ment a kárba,
és mérgezi az életét a kívül piros,
belül, számára méreg alma,
alma, ami akár lehet
egy másik ember,
talán szép, talán az se,
de nem neki teremtett lélek,
csak, mert nem illik
a kulcs a zárba,
azért nem nyílik,
egy életre becsukva
az ember azért marad...
nem segít az okos,
a kívülről jövő tanács,
mert, ami az egyik számára méreg,
lehet a másiknak orvosság:
nehéz dolog a választás,
ha nem bárány és farkas közt,
de ember és ember közt kell dönteni,
hogy melyik lesz végül a kárára,
és melyiket lehet igazán szeretni,
melyiknek van ő a hasznára,
melyik válik az ő egészségére...
jaj, de sok mindennek kellene megfelelni,
amit nem lát az ember szeme,
azt az idő dönti el,
a rossz választásra
sokszor rámegy az egész élet,
és az ember talán,
(ha van olyan)
kezdheti elölről a következőben,
míg nem egyszer
mellé nem szegődik a szerencse.

2014. január 5.