Az "adás"

Az "adás" 

Tudod arra gondoltam,
hogy az " adás" az embernek
különleges képessége,
persze adni is lehet úgy,
ragadtan a földhöz,
mozgatva az önös érdektől,
várva a fizetséget,
és lehet adni a felesleget...
(az már az adásnak
kicsit magasabbra emelkedett formája,
ha a felesleg nem a szemétbe kerül)
és van az önzetlen, a legcsodálatosabb,
mikor az ember bebizonyítja,
hogy igazi ember,
amikor nagy akarattal önmagát legyőzi,
mert amit adni vágyik,
azt sokkal jobban szeretné megtartani,
már-már saját irigységével harcol,
végül is azon lesz úrrá,
mintha egy darabot kitépne magából:
az önfeláldozás,
a nehezen lemondás
gyönyörű formája az adásnak...
és lehet úgy is adni,
ez aztán igazán különleges,
de dicsérő szót mégse érdemel,
ha ajándék maga az adhatás,
ha a másiknak öröme van benne,
ha attól a lélek megnyugszik,
az a kielégülés egy formája...
anélkül az adáskényszer nélkül
az élet értelmetlen lenne,
mint ahogy szeretet nélkül
értelmét veszítené minden.

2014. január 29.