2014. január 8., szerda

Diadalmaskodó akarat



Diadalmaskodó akarat

Tudod arra gondoltam,
sokszor diadalmaskodik az akarat,
legyőz száz ellenséget egymaga,
ha erős igazán, megsemmisítheti
az emberben uralkodó rosszat is,
de akarat nincsen akkora, amelyik
a szeretet legyőzött teste felett
tartana győzelmi ünnepet:
a legerősebb akarat sem képes
a gyengéd szereteten úrrá lenni,
az ellene folytatott küzdelem
inkább csak megerősíti...
gyengéd a szeretet,
az ereje hatalmas mégis,
amikor az ember élete
mélységes szakadékba kerül,
ahonnan látszólag nincs kiút,
ahol már tehetetlen báb az akarat,
amikor a halandó végképp feladná,
akkor egyedül a szeretet lehet az,
amelyik, mint egy láthatatlan létra,
fokról fokra, kézenfogva
segíti az embert ki, onnan,
a feneketlen sötétből...
a megmentett is meglepődik, mikor
a hosszan nélkülözött napsugár
megsimogatja a sápadt arcát:
talán, mert az igazán nagy,
az embert próbáló feladatok
egyedül a szeretetre várnak,
csak ő ismeri a megoldást.

2014. január 8.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése