Halottról jót vagy semmit

Halottról jót vagy semmit

Tudod arra gondoltam,
halottról jót, vagy semmit,
a múltat idealizálni, vagy eltörölni,
vele soha sem szembenézni…
pedig talán
a múlt mélyében rejteznek
a mai bűnök gyökerei,
s ha a mélyen beteg fának
a leveleit szedegetik csak,
azzal meg nem gyógyul,
csak mérgesedik a baj,
amit kezelni, amíg lehet,
ott kell, ahol keletkezett…
a múltat lehet letagadni, eltörölni,
megszépíteni, de ha minden jó volt,
miért lett a világ ilyen,
miért vagyunk olyan mélyen,
a jó fának miért rossz a gyümölcse,
a romlás hol kezdődött,
mikortól lett fontosabb a pénz,
a vagyon az embernél,
az isteni szeretetnél,
melyik volt az első, a látható jele,
kikutatni azt kellene,
a bajt ott kezdeni orvosolni…
talán még nincsen késő,
talán a világ megmenthető,
talán, ha az ember visszakapná
az erőszakkal elvett,
lelkéből is kiölt saját Istenét,
akit onnan ismert,
hogy maga, magában érzett,
nem, akit bemutattak neki,
mint egy messzi, idegen hatalmat,
az, aki bent a szívében élt,
akiért sokáig harcolt,
de azt a csatát elvesztette,
s vele azt az egyet,
aki mutatná a jó utat…
talán, ha egyszer
visszakapná a szabadságát,
ha kiengednék a fogságból,
ha ártatlannak nyilvánítanák,
ha lelkében
újra királlyá koronázná az ember,
ha tudna benne hinni újra,
a világ is jó irányba változna.

2013. aug. 20.