2013. november 14., csütörtök

Embert az embertől ...



Embert az embertől ...

Tudod arra gondoltam,
hogy embert az embertől
sokféle árnyalat különbözteti,
a haja, szeme, a bőre színe,
az összegyûjtött vagyona,
az ilyen-olyan képessége...
de talán ezek
csak hajszálnyi különbségek,
a legfontosabb a távolság,
hogy mennyire van messze,
vagy épp mennyire kerül közel
a másik szívéhez,
hogy a szeretet körébe benn,
vagy azon kívûl van...
szeretni talán mindenkit lehet,
ezt erősíti a szabály,
hogy az anya szemével nézve
minden gyerek szerethető,
leginkább a csetlő-botló,
az esetlen, a védtelen...
persze a távolság,
a kevés idő nem engedi,
hogy az ember mindenkit
az anya szerető szemével figyeljen,
de talán jó tudni, hogy a másikat
csak azért nem lehet szeretni,
mert eléggé nem ismeri,
mert távol van, de azért,
mert messzire vitte őt a végzet,
mert nem fér be a szeretet körébe,
azért még egy olyan valaki,
akire az időből áldozva,
őt megismerve, akár lehet szeretni.

2013, szept. 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése