Az élet - az öröm
Tudod arra gondoltam,
hogy az élet az örömöt
be úgy osztja,
hogy, mint az záporesőt,
zúdítja a fiatal nyakába,
aki nem bújik előle zárt helyre,
az könnyen bőrig ázik tőle...
s ahogy az idő múlik,
egyre kevesebb a csapadék,
öregkorára az ember
elsivatagosodik teljesen,
rá az az égből áldás
nem igazán hullik...
keserű a sorsa annak,
aki a múlt halott örömeibe
elkeseredve kapaszkodik
foggal és körömmel,
mint egyetlen lehetőségbe,
ki elengedni azokat nem képes,
aki nem tudja megteremni a saját,
a mindennapi, a szeretetből,
a sokszor fájdalmas szeretetből született,
a hideg télen is meleget adó,
kedvesen simogató,
sokszor könnyesen szomorkás,
de mégis vigaszt adó örömét.
hogy az élet az örömöt
be úgy osztja,
hogy, mint az záporesőt,
zúdítja a fiatal nyakába,
aki nem bújik előle zárt helyre,
az könnyen bőrig ázik tőle...
s ahogy az idő múlik,
egyre kevesebb a csapadék,
öregkorára az ember
elsivatagosodik teljesen,
rá az az égből áldás
nem igazán hullik...
keserű a sorsa annak,
aki a múlt halott örömeibe
elkeseredve kapaszkodik
foggal és körömmel,
mint egyetlen lehetőségbe,
ki elengedni azokat nem képes,
aki nem tudja megteremni a saját,
a mindennapi, a szeretetből,
a sokszor fájdalmas szeretetből született,
a hideg télen is meleget adó,
kedvesen simogató,
sokszor könnyesen szomorkás,
de mégis vigaszt adó örömét.
2013. szept. 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése