Nyári idill a tanyán
Vékony kis kakaskukorékolás
hangja ébreszt, a ragyogó, fénylő napban. Pulykák kurrognak, galambok
turbékolnak a dúcokon, japán kis kotlós hívja féltve kiscsibéit. Birka béget, a
kis gidák jönnek kikövetelve a mindennapos simogatást.
A fény elönti a
kertet. Madárdaltól hangos az ébredő világ. A fehér, kerti asztalt rózsalugas
öleli. A nyitott ablakon futórózsák és a virágágyások ontják illatukat. A szirmokon darazsak
zsonganak, felettük szivárványszárnyú pillangók libegnek. A nagy diófa ágain
keresztül vibrál a napsugár, levelei rezegnek. Galambok szárnyalnak a légben
ezüst csillagokként a rajtuk átragyogó sugárban. Szédítő a fényözön. Torát üli
a nyár.
Porcsinok színözöne
keretezi a járda szegletét. A kerítés mellett díszfű-bokrok lengedeznek a nyári
hajnalban. Hajnalkák és vadszőlő futja be a kis ház oldalfalait, különféle szín
variációban.
A kerítésen túl a
tanyavilág simul a tájba. Gyümölcsfák sorakoznak, és szőlőtőkék soroznak.
Közöttük kígyózik az országút. Távolabb akácos húzódik. Ide hallani a szorgos
méhek dongását a kaptárok felől. Gyűjtik a nyár aranyát – a mézet.
Ringanak a vetések a
könnyű szélben. Kihasználva a hajnali enyheséget, távolabb kapálnak.
Nyári neszek
lélegeznek a tájon. Megáll az idő.
Emlékek íze!
Homlokomra árnyék terül. Távolba meredve két szemed fénylik előttem. Szelíd, de
mégis fájó nyarak emléke szívemig hatol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése