Kivirágzó szeretet

Kivirágzó szeretet 

Tudod arra gondoltam,
hogy a feneketlen gyomor
újra és újra megéhezik,
s ha üresen hagyják,
békétlenségében
megkínozza a gazdát:
megnyugszik, ha eleget kapott,
de azt is csak átmeneti időre…
az embernek nem csak a gyomra,
maga az „énje” is feneketlen,
ha nem is étellel,
de azt is etetni kell
sok-sok
kívülről jövő táplálékkal,
a dicséret, a szép szó, a bók,
a kapott szeretet: mind ilyen…
etetni kell sikerélménnyel,
különben háborog,
s mert ami belé megy,
mindjárt el is csorog,
hogy elégedett legyen,
biztosítani kell számára
az utánpótlást folyton,
tartani jól lakva
fárasztó,
embert próbáló dolog …
talán csak akkor nem szenved,
amikor az ember képes elfelejtkezni róla,
ha az-az űr feszülésig van
folyton megújuló szeretettel,
akkor talán nincs is szükség
más sikerélményre,
ha nem éhezik az „én”
ha ott van benne
legnagyobb sikerként
a másik iránti szeretet.

2013, június 19.