Felnőtté váló szeretet

Felnőtté váló szeretet

Tudod arra gondoltam,
hogy a szeretet, mikor megszületik,
olyan, mint egy picinyke gyermek,
aki igen nagy erőfeszítést igényel,
de mindkettő meghálálja a törődést,
minél jobban figyel rájuk az ember,
tölt el velük minél több időt,
annál több örömöt,
boldogságot képesek okozni:
a lényeg, hogy nem szabad
egyiket se visszafogni,
engedni kell kibontakozni,
hogy mindkettő megmutassa,
ha jól bánnak vele,
milyen gyönyörű a virága…
óvatosan, de következetesen
terelni mindig a jó irányba,
mellette lenni vészhelyzetben,
érezhesse magát biztonságban,
hogy testben és lélekben
egészséges felnőtté lehessen…
gyermek és a szeretet,
ha vigyáznak rájuk,
ha nem akarnak uralkodni rajtuk,
ha nem veszik el a szabadságuk,
ha ragaszkodnak hozzájuk szívből,
nem lesznek hűtlenek,
még akkor se, ha időnként
nagy fájdalmat okozni is képesek…
amikor a gyermek,
mint a költöző madár
messze száll már,
(aki azért tavaszra
visszatér mindig)
a szeretet ott marad,
az emberét magára
egy pillanatra se hagyja,
öreg korára biztos támasza,
és amikor már felmelegíteni
a Nap sem képes,
akkor is melegíti a szívét annak,
aki a világra hozta,
aki szívét lelkét beleadva
felnőtt szeretetté varázsolta.

2013. május 27.