2013. október 4., péntek

Ébredést varázsló csillag



Ébredést varázsló csillag 

Tudod arra gondoltam,
hogy a hegyek messziről nézve
különleges szépek,
valószínűtlenül kékek,
de csak addig,
míg az ember
meg nem érkezik,
a szép az lesz attól kezdve,
ahonnan elindult valaha…
a gyermek
felnőtté lenni vágyik,
onnan, messziről nézve
sok ragyogó csillagot látni,
mintha az ember belenőne a jóságba,
de odaérve azt kell, hogy lássa,
nincsen csillogás,
nincsen különleges jóság,
kiábrándító, amit talál…
visszatekintve, a felnőtteknél
jobbak a gyerekek,
a jóság az idővel megkopik,
a fény, amit onnan látott
csupán műfény volt …
sötét, kilátástalannak tűnő a világ,
sokszor lehet csalódni az emberben,
de mikor azt hiszi valaki,
hogy vége,
mikor fekete az égbolt
kiábrándítón,
mikor már a remény is elszállt,
és olyankor feltűnik
egy-egy valódi csillag,
a sötéthez szokott szemnek
az igazi felüdülés:
egy fecske nem csinál tavaszt,
de egy ilyen csillag
varázsol a szívbe ébredést.


2013. május 9.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése