Csodás május ...
Elmondhatatlan - csodás ez a május, a tavasz. A kert tele
van színes gyönyörűséggel - mindenben. Az édes illatú virágokon méhek, darazsak
sokasága. A sok kis pillangó csodálatos színeikkel lebegnek - Ó, mennyire
szeretem őket. A madarak a tavaszt, de inkább már a nyarat zengik, a ragyogó -
azúrkék ég felé. A szellő lengedez, meg-meglebbenti a bokrok, a fák ágait,
leveleit.
Nap mint nap ezt élem, mióta vagy nekem - nap mint nap ez a csoda nekem, és
az, hogy megérkezel .. Simogató az érzés.. Figyelek - mindent megfigyelek. Lelki szemeimmel fotózok, de úgy is tudom, nehéz – szinte lehetetlen Neked úgy átadni ezeket
a képeket, ahogy szeretném. Fotózok, és Rád gondolok. Vajon Te is ezeket az érzéseket éled át? - hasonlóan vagy ugyanígy? Simogató az érzés, és csodálatos. A Nap sugara, a melege, a fák lombjai, a madarak, - a virágok, - az illatok, a szellő - mintha csókolóznának egymással.
Nap mint nap ezt élem, mióta vagy nekem - nap mint nap ez a csoda nekem, és
az, hogy megérkezel .. Simogató az érzés.. Figyelek - mindent megfigyelek. Lelki szemeimmel fotózok, de úgy is tudom, nehéz – szinte lehetetlen Neked úgy átadni ezeket
a képeket, ahogy szeretném. Fotózok, és Rád gondolok. Vajon Te is ezeket az érzéseket éled át? - hasonlóan vagy ugyanígy? Simogató az érzés, és csodálatos. A Nap sugara, a melege, a fák lombjai, a madarak, - a virágok, - az illatok, a szellő - mintha csókolóznának egymással.
Azután mikor eljön az este, a csillagokat, és a Holdat figyelem. Az esti neszeket, vagy éppen az éjszakai csendet: itt már mások a hangulatok. Alig mozdul valami, de ebben a csendben is benne van a csoda - egy másik csoda. A fáradság borzalmasan rám tör, megtörtem, elfáradtam. Mégis ezeknek az esteknek olyan csodálatos varázsuk van - minden pillanatnak..
Sokszor órák telnek el így. Ekkor nagyon érezlek - a karomba zárlak, látom a szemedet – simogatlak.
Csodálatos az árnyék és a fény játéka, mintha kergetnék
egymást.. Nem tudok betelni Veled és ezzel az érzéssel.
Minden olyan csendes, és csak azt hallom, milyen kegyetlenül zakatol a szívem. Vágyódom ! Utánad vágyódom. Szeretet? Szerelem? Nem tudom - mi ez, nem tudom. Szállnék, repülnék Hozzád. Olyan ólomsúlyúak a szárnyaim, hogy soha nem érlek el.. Szólni szeretnék, de nem engedelmeskedik a szám – és azt veszem észre, folynak a könnyeim. Miért? Miért ejtetted ennyire rabul a szívemet? Minden éjszakán ez van, míg újra és újra elérkezik a hajnal. A hajnal és az új nap.
A sírás álomba ringat, de tudom, itt vagy mellettem - ölelhetlek és bennem az - az érzés, hogy nagyon szeretlek ...
Minden olyan csendes, és csak azt hallom, milyen kegyetlenül zakatol a szívem. Vágyódom ! Utánad vágyódom. Szeretet? Szerelem? Nem tudom - mi ez, nem tudom. Szállnék, repülnék Hozzád. Olyan ólomsúlyúak a szárnyaim, hogy soha nem érlek el.. Szólni szeretnék, de nem engedelmeskedik a szám – és azt veszem észre, folynak a könnyeim. Miért? Miért ejtetted ennyire rabul a szívemet? Minden éjszakán ez van, míg újra és újra elérkezik a hajnal. A hajnal és az új nap.
A sírás álomba ringat, de tudom, itt vagy mellettem - ölelhetlek és bennem az - az érzés, hogy nagyon szeretlek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése