Búcsú egy baráttól
Most annyira fáj a
szívem..
Soha nem éreztem még
ennyire nehéznek,
ennyire
kilátástalannak mindent.
Itt volt, -
elköszönt, - elment, - elutazott ..
Kikísértem az
állomásra ..
Hazafelé az egész
utat végigsírtam ..
Észrevettem - neki is
könnyes volt a szeme -
nem mert rám nézni,
de mikor megöleltük
egymást, éreztem,
hogy reszket ..
Hogy lesz még??? Hogy
látjuk e még egymást???
Tudom, nem a világ
végére és nem örökre utazott..
Most mégis üvölteni
szeretnék, de uralkodni kell
magamon .. Így csak
sírok! - Egyedül! - csak egy
kicsit - csak nagyon
..
Súlyos évek lesznek,
ha nekem még lesznek ..
Szívemben egy újabb -
mély seb :(
Ölelésem - ölelésed -
talán erőt ad .. Jó utat!
Hogy milyen nehéz egy
gyerekkori baráttól újra búcsúzni, hisz ki tudja, ha
az évek eltelnek,
lesz e még új találkozás?.. Mennyire tud fájni, pedig tudtad, mikor
megérkezett, hogy
hamarosan újra elmegy .. És még azon is, talán most jobb lett volna, - ha nem
látod a búcsú könnyeit, hisz az életed is tele van "könnyekkel" ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése