Bizonytalan léptek
Az éjszaka bezárja az
égbolt kapuit.
A sötétbársony lepel
világosodik.
A pirkadó hajnal
elmossa a Hold fényét, szelíd rózsaszínre,
lilásra majd kékre
festi a horizontot.
Lépteim
bizonytalanok, hisz szívem sebekkel teli.
Rommá dőltem
elindulásom közben, az út ösvénye bezárult előttem.
A Hold fénye
elhomályosul, pirkadó hajnal váltja fel a sötétbársony takarót.
Az álmok rózsái
illatoznak.
Lehunyt szemmel is
érezheted, míg könnyeid peregnek arcodon.
A remény ébred –
mégis egyedül lépkedsz tovább utadon,
szeles, viharos
ösvényeken – a végtelen felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése