Ahogy az ember ...

Ahogy az ember ...

Tudod arra gondoltam,
ahogy az ember, úgy változik
a dolgokról alkotott véleménye is,
és nem csak azért,
mert az ifjonti hév elmúltával
gyáva mód megalkuszik,
hanem, mert többet figyelve,
több körülményt megismerve,
többet lehet látni…
nem volt az se buta,
aki a Földet gondolta
lapos korongnak,
de az egészet figyelve,
a saját véleményét,
ha nehezen is, de módosította,
s talán úgy a jó, ha kissé elpirul, látva,
hogyan is vélekedett a dolgokról valaha…
ahogy az ember mesterré válik,
úgy lesz az alkotás mesteribb,
s onnan nézve a kezdeti
egyre ügyetlenebb:
s miért is lehetne igaz ez a véleményre,
először a dolgokat lapos korongnak látja,
de megváltozhat a látásmódja,
ha idővel körüljárja,
ami nem a kudarca,
inkább a fejlődése…
konokul ragaszkodni a féligazsághoz,
csak mert kevés adat birtokában
egyszer régen úgy látta,
hiú, és balga dolog,
akkor halad az ember, amikor változik,
s ha megfigyel pontosabban,
s ha azt is vállalja, hogy valamikor,
az út elején még másképp látta,
ha pirul a régi miatt, mert közelebbről,
vagy épp messzebbről
a dolgok egészen másképp látszódhatnak,
mint az a biztosnak tűnő első benyomás…
a jó út az talán,
ha a ma a tegnap tapasztalatára épül,
és nem romlik, de tökéletesedik az épület,
s ha holnapra az ember jobb,
mint tegnap volt,
s nem visszasírja,
de örömmel látja
a jó felé vivő utat,
hogy aztán holnap
kicsit szégyenkezzen
a tegnapi önmaga miatt.

2013. június 20