A világ tele csodákkal

A világ tele csodákkal

Tudod arra gondoltam,
hogy a világ tele van
gyönyörű csodával,
aminek a hiányossága,
hogy minden
szemet gyönyörködtető,
lelket simogató,
kívül van az emberen,
ki vágyik hőn a szépre,
gyönyörködni, hogy tudjon benne,
hogy kielégítve legyen a vágya,
az éhségét csillapítsa:
nem kímélve fáradságot
sok helyre el kell jutnia,
magával viheti a képet,
amik emléknek szépek,
de önmagukban lélektelenek,
a csúcsok a helyükön maradnak...
hogy ne éhezzen,
hogy jól lakjon a széppel,
(persze csak,
míg újra meg nem éhezik)
sokat kell utaznia,
(míg erővel bírja,
szépből kevés jut a lustának)
vagy várakozni arra,
hogy megérkezzen a tavasz,
minek a gyümölcse vele eggyé válik,
de a tavasz maga hamar búcsút int,
a lélekbe örökös lakóként
be nem költözik,
s várni kell az újabb,
a kívülről érkező csodára,
várni, vagy hosszú úton
menni utána…
de ha egyszer a tavasz,
a szépség, beköltözik a lélekbe
a szeretet formájában,
akkor az ember a gazdája,
már nem kívül van rajta:
s szeretettel tele a vágy nem az,
hogy minél többet kapni,
a kínzó éhséget csillapítani,
hanem, hogy minél többet adni
szépségből a világnak,
annak a másiknak.

2013. június 2.