A hiány ...
Tudod arra gondoltam,
hogy a hiány,
ha idő előtt meg nem hal,
szenvedést okozva,
mintha csak
próbára akarná
az emberét tenni,
addig fokozódik,
míg csak a fájó lélekbe
belé nem költözik: a másik…
a másik, aki,
ha látható mindig,
olyan, mintha a Nap
szűnni nem akarva
az égen ragyogna,
csak búcsúzna az álomban …
de ha a lélek ad otthont,
az, mint egy álom,
aminek nincs vége soha,
igaz, nem Nap az,
csak jó meleg kályha,
ami azért az embert
nem engedi
a hiánytól megfagyni…
mert, hogy ott van,
érezhető,
ha meg nem is tapintható,
ha a hangja nem is hallható,
de pontosan tudható,
annál közelebb
ember az emberhez
nem lehet.
hogy a hiány,
ha idő előtt meg nem hal,
szenvedést okozva,
mintha csak
próbára akarná
az emberét tenni,
addig fokozódik,
míg csak a fájó lélekbe
belé nem költözik: a másik…
a másik, aki,
ha látható mindig,
olyan, mintha a Nap
szűnni nem akarva
az égen ragyogna,
csak búcsúzna az álomban …
de ha a lélek ad otthont,
az, mint egy álom,
aminek nincs vége soha,
igaz, nem Nap az,
csak jó meleg kályha,
ami azért az embert
nem engedi
a hiánytól megfagyni…
mert, hogy ott van,
érezhető,
ha meg nem is tapintható,
ha a hangja nem is hallható,
de pontosan tudható,
annál közelebb
ember az emberhez
nem lehet.
2013. május 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése