A haszon

A haszon

Tudod arra gondoltam,
hogy haszonról szól ez a világ,
amelyiket tartunk a miénknek,
várunk is tőle sokat,
kis befektetéssel nagy hasznot:
néha már akkora a nyereség,
hogy az már érdemtelen,
amikor a belefektetett energia alig,
az már szinte haszontalan dolog…
az élet során az ember hasznot
sok mindentől remél,
a szeretete hasznaként
viszonzásul szeretetet vár,
még többet talán,
mint amennyit adni képes:
sok közülük,
mert róla kiderül,
nem jó befektetés,
előbb, vagy utóbb csődbe jut…
és talán az élet is
egy sok energiát kívánó
nagy befektetés,
csak épp az ember
a hasznát nem látja,
sokszor múlik el hiábavalón,
talán akkor
csődbe megy a vállalkozás...
de az is lehet,
hogy egy élet egyetlen haszna
az a szeretet,
amelyik már megél magában,
viszonzás nélkül is árad,
ez nem az, az érzés,
amelyik olyan szeleburdi,
hogy tudna ölni is,
ez a szeretet békét sugároz magából,
nem hasznot vár, ő maga a haszon,
nem nagyigényű, megelégszik azzal,
hogy adhat, már az is örömmel tölti,
ha a világon befogadja bárki.

2013. június 14.