A fák ...

A fák ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a fák Istennek
csodálatos teremtményei,
mik örömére vannak az embernek,
aki szereti is a gyümölcsét,
az árnyékát, a jó levegőjét…
ez már mind jelentős hozamot jelent,
de jaj a fának, és jaj az embernek,
amikor haszonszerzésre használják,
amikor nem sajátként,
nem szeretetből nevelik,
amikor az ember
termésétől gazdagságot remél,
akkor nem átall
fordulni segítségül a méreghez,
amit, ha a sajátjának érezné,
soha se használna,
ha igazán szeretné,
rá figyelne,
minden apró kártevőt észrevenne,
nem engedné a kis bajt elhatalmasodni,
mert akkor már más biztos nem segít,
mint a méreg, és ha az se, kivágni a fát,
elégetni, mielőtt megfertőzné a többit:
mindenkinek csak annyi kellene fából,
amennyire magáé-ként képes figyelni…
és így van ez az apró kis emberrel,
akiről, ha csemete korában
szeretettel szedegetik a kártevőket,
erős felnőtt lehet belőle,
de ha nem teszik időben,
ha szeretet helyett mérgezik,
ha rajta a baj elhatalmasodik,
akkor már csak
a drasztikus közbelépés jöhet,
zárni jól el kell,
mielőtt ő fertőzné
(mérgezné) a többit.

2013. május 13.