Szeretettel gazdálkodni

Szeretettel gazdálkodni

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
gazdálkodik a szeretettel,
mint egy óriási vagyonnal:
van rossz gazda,
aki magának megtartja,
hogy nem gyarapodik,
azzal nem törődik,
vissza visz annyit,
amennyit az útra hozott,
haszontalan szeretetével
idegen marad a világban...
más pedig szórja széjjel,
mint valami fűmagot,
megtalálja a szeretete nyomát
bármerre jár,
mosolyogva ébred,
mosolyogva alszik el,
mintha minden fűszál
lenne az ő kedves gyermeke,
a szétszórt szeretet vele ezt tette:
talán ez a szeretet legjobb befektetése,
ha egy el is pusztul, marad sok belőle...
van, aki mind felteszi egy lapra,
s ha szerencséje van
övé a világ legnagyobb boldogsága,
kedves virágát ápolja, gondozza,
meg nem váratja soha,
nehogy okozzon fájdalmat,
mindig érkezik pontban,
gyönyörködik benne naphosszat,
nem vágyik ő másra,
nappal is álmodik róla...
de, ha az az egy elveszik,
ha az mond búcsút örökre,
az élete megy csődbe,
értelmét többé nem találja,
marad megszelidítve magára
iszonyú magányban.

2013. szeptember 4.