Szépemlékű jó

Szépemlékű jó 

Tudod arra gondoltam,
az ember a rosszat magától
örökre tartaná távol,
de az örömöt, a jót,
válogatás nélkül,
tárt kapuval fogadná,
pedig talán
bánni csínján érdemes
a várt vendéggel is,
mert ahogyan jön,
úgy el is távozik,
és nagyon nem mindegy,
hogy maga után mit hagy…
a pillanatnyi öröm múltával,
belőle mi marad, bánat,
vagy az emlékét is megáldja:
az örömmel rossz üzletet köt,
aki egy tál lencséért
eladja az üdvösségét…
van úgy, ha fájó szívvel is,
de nemet mondani érdemes
a jónak, az olyannak,
amelyik a szülője a pokolnak…
nem könnyű válogatni,
a jóról lemondani önként,
belőle kimaradni fájó…
de talán, ha a döntést
a szeretetére bízza az ember,
abból rossz dolog nem lehet,
a szép emlékű jóból
ki, biztosan nem marad.

2013. szeptember 15.